U16/A FIÚ – ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉGEK HETE

(Nemzeti Fiú Kadett Bajnokság)

5 nap 3 mérkőzés. Ez várt fiú kadett csapatunkra a kiemelt bajnokság alapszakaszának végjátékában. Mind a három mérkőzés erős kategória, de az első fordulós összecsapásokból kiindulva egyik sem lehetetlen küldetés.

Első feladat hazai pályán a kiváló erőkből álló Kaposvár volt. Harcosan és jó ritmusban kezdtük a mérkőzést, még úgyis hogy a szerencse elpártolt mellőlünk, szoros volt az első negyed. A második játékrészben a védekezésünk nagyon összeállt és végre támadásban is voltak kosárlabdára emlékeztető momentumaink, még ennél is nagyobb előnyünk lehetett volna, de több üres ziccer és még ennél is több mellédobott büntető ezt nem tette lehetővé. A félidőben vezettünk és érzésem szerint mi irányítottuk a mérkőzést, ez volt a fontos. Harmadik negyed elején jött egy nagy hullámvölgy, képtelenek voltunk betalálni, a vendégek hamar átvették a vezetést. Szerencsére észnél voltunk és elkezdtünk mi is pontokat termelni, így meccsben tudtunk maradni. Ahogy haladtunk a mérkőzés vége felé, látszott, hogy mind a két csapat nagyon akarja ezt a győzelmet, de mint mindig most is csak egy nyerhetett. 48 másodperccel a vége előtt 1 pontos vezetésnél a saját fegyverünkkel szereztek labdát, majd egy borzalmas védekezés után átvették a vezetést. Utolsó támadásnál nagyon rossz megoldást választottunk, faultolni már nem tudtunk, így 1 ponttal a vendégek örülhettek. Hazai pályán 30%-os dobóteljesítményt hoztunk össze, 3x annyi büntetőt dobhattunk. A vereségért csak magunkat okolhatjuk, ellenfelünknek gratulálunk, de ezt a meccset mi vesztettük el. Szomorkodni van okunk, de időnk nincs, kedden jön a Kecskemét, ami még ennél is fontosabb lesz, de semmivel sem könnyebb. A társaságnak abból a szempontból jár a dicséret, hogy elmúlt időben mutatotthoz képest, sok mindenben az igazi arcát mutatta a csapat, de a végjátékban túl sok hibát vétettünk.

Egy jó dobóedzés és videózás után felkészülten vártuk a Kecskemét csapatát. Kiválóan kezdtük a mérkőzést, a vendégeknek hamar időt is kellett kérniük. Az első tíz perc minden tekintetben a miénk volt, bizakodásra adott okot. Második negyedben a dobásokkal még nagyjából rendben voltunk, a védekezésünk az nagyon lecsúszott. Így csak 6 ponttal tudtunk vezetni. A félidőben átbeszéltük mit kell másképp csinálnunk, nehogy úgy járjunk mit 3 napja. Sajnos pontosan az történt mint 3 napja, így nagyon korán időt kellett kérnem. Majd még egyet. 7 perc úgy telt el, hogy nem sikerült pontot szerezni. Szerencsére a Kecskemét sem villogott, így csak 2 pontos hátránnyal fordultunk az utolsó negyedre. 2 perccel a vége előtt még 67:67-es döntetlent mutatott az eredményjelző, újabb egy labdás végjáték volt kialakulóban. Ez csak a látszat volt, mi teljesen leblokkoltunk, ellenfelünk kihasználta, nem egész 45 másodperc alatt kaptunk egy 9:0-ás rohamot, amivel megnyerték a mérkőzést. Nehéz szavakat találni egy újabb ilyen mérkőzés után, 3 nap alatt a 2. olyan mérkőzés ahol minden esélyünk megvolt a győzelemre, de nem tudtunk élni a lehetőséggel. A piros mezesek nagyon behúzódtak, amit „csak” át kellett volna dobnunk, de egyszerűen olyan rossz hatékonysággal dobunk (csapatszinten), hogy inkább az agresszív gyűrűtámadást választottam, ez meg nem volt mindig hatékony. Rettenetesen sajnálom, hogy így alakult, meg azt is, hogy több embernek nem tudtam lehetőséget adni ezeket a meccseken, de az elmúlt pár hét, hónap teljesítménye alapján nem éreztem azt, hogy ez az ő csatájuk lenne. A holnap még van egy pécsi túránk is, hát fel kell kötni a gatyát, mert a 3-ból ez lesz a legnehezebb…

A két fontos meccsen elszenvedett vereség sem tartozik a „köszi” kategóriába, de a pécsi túránk semmilyen tekintetben nem sorolható a jó kategóriába. Alapból sűrű a menet, de ezt tudtuk. 8 órakor lett volna indulás, helyette 10 órakor tudtunk csak elindulni, mert a cég aki szállít minket elnézte az időpontokat. 45 perc késéssel és 20 perc melegítés után, sajnos sok jóra nem számíthattunk. Boro Dani iskolai elfoglaltság miatt el sem tudtuk vinni, Pelle Peti meg kisebb sérülése miatt inkább kiülte. A mérkőzést a gyerekek becsülettel végigküzdötték, de a tudáskülönbség és az ismert körülmények miatt esélyünk sem volt jó meccset játszani a Pécsiekkel. Ezúton szeretném megköszönni a hazai csapat megértését, különösen Zalay Zoltán kollégámnak!

Nem zártunk túlzottan boldog időszakot, de sokat lehetett tanulni ezekből a meccsekből. Sajnos már nincs a saját kezünkben a sorsunk. Január 25-én rendezik a Baja-Kecskemét mérkőzést, ott ha a hírös városiak nyernek, (Baján az nem könnyű), ami a papírforma, akkor a január 31-én a MAFC/A ellen vívhatjuk ki a továbbjutást ami a felsőházat jelentené. Ez nagyon fontos lenne, mert így akár egyeneságon is be tudnánk jutni a legjobb 8 közé. Alsóházból is el lehet érni az országos döntőt, de azért az nem a könnyű kategória…

Zsíros Akadémia Kőbánya/A – Kaposvári SI 65-66 (14-19; 21-10; 16-21; 14-16)

Eszenyi P. 20; Pelle P. 14; Boronyai D. 13/3; Kovács Z. 6; Dobos L. 4; Horváth B. 3; Csermely V. 3/3; Kiss P. 2

statisztika

Zsíros Akadémia Kőbánya/A – Kecskeméti KA/A 70-79 (25-14; 19-24; 6-14; 20-27)

Eszenyi P. 15; Kovács Z. 15; Pelle P. 10; Boronyai D. 10; Horváth B. 10/6; Kiss P. 5; Kiss V. 3; Dobos L. 2

statisztika

NKA Pécs/A – Zsíros Akadémia Kőbánya/A 103-40 (28-10; 19-4; 31-18; 25-8)

Kiss P. 8/3; Csermely V. 8; Horváth B. 6; Halász K. 6/3; Nagy B. 4; Eszenyi P. 4; Kovács Z. 2; Dobos L. 1; Kiss V. 1; Mezei M. -; Tenke M. –

statisztika