KŐBÁNYAI DARAZSAK
ZSÍROS AKADÉMIA KŐBÁNYA
KŐBÁNYAI DARAZSAK
ZSÍROS AKADÉMIA KŐBÁNYA
U16/A FIÚ – ELFELEJTETTÜK HOGYAN KELL NYERNI?
(Nemzeti Fiú Kadett Bajnokság)
12 meccs, 12 győzelem. Ezzel a gondolattal kezdtük meg a felkészülést a csoport küzdelmeire, amiből nem voltam hajlandó engedni az edzéseken. Minden nap elhangzott, hogy a KASI/B nem egy „nevetve torta meccs” mert „B” csapat. Ellenfelünk fele az „A”-ban is játszik és alapemberként, nem csak úgy mutatóba. Nem kezdtük jól a mérkőzést, hagytuk a hazaiakat kibontakozni, semmilyen dominanciánk nem volt, hamar futni kellett az eredmény után. Támadásban egyik csapatnak sem volt gondja, védekezésben inkább. 2 pontos hazai előnnyel fordultunk a második félidőre. Sokáig nem változott a játék képe, nagy lendülettel üldöztük a Kaposváriakat, majd a negyed végére úgy tűnt fogást találtunk rajtuk. 31. percben már 13 ponttal is vezettük, ekkor éreztem a csapaton hogy innentől nincs megállás. Sajnos tévedtem. Villámgyorsan kaptunk 10 pontot, támadásban megálltunk, rendre rossz döntéseket hoztunk. 1 perccel a vége előtt mégis 4 ponttal vezettünk és támadásunk volt a növelésére. Meccslabda hegyeink voltak, de egyikkel sem tudtunk élni, 10 másodperccel Dobos Levi duplája 93:93-as döntetlen eredményezett, majd egy hatalmas csapatvédekezésből kis szerencsével még a győztes dobást is majdnem el tudtuk ereszteni.
A hosszabbítást mi kezdtük jobban, aztán ismét jött pár borzalmas döntés és vállalás, ami átbillentette a mérleg nyelvét a hazaiaknak. A végén labdáink voltak a győzelemre, de megremegett a kéz. Az utolsó 13 másodpercben hatalmas taktikai fegyelmezetlenséget követett el a pályán lévő ötös, tudták hogy szabálytalankodni kell, mégsem tették meg, így lejárt az idő, maradt a -1 és a szomorkodás. Megint. Nem ezen a be nem ütött faulton ment el a mérkőzés, hanem az ilyen és ehhez hasonló hibákon. Nem tudtunk úgy nyerni, hogy 103 pontot dobtunk idegenben, 31-el többet dobtunk rá a mezőnyből, 7-el több büntetőt. Illetve a hazaiak eladtak 30 labdát. Pozitív dolog, hogy csak 10 eladott labdánk volt, de elképesztő hogy nem tudtunk nyerni. Kezdem lassan azt hinni, hogy elfelejtettük hogyan kell nyerni, pedig az ilyen nem megy egyik napról a másikra.
Nem tudunk mást tenni, mint küzdünk tovább, a hajó még nem úszott el, de innentől hatványozottan igaz, amit minden nap elmondok a fiúknak, hogy nagyon össze kell kapni magunkat, mert SENKI!!! sem fog ellenünk feltett kézzel kiállni. Sőt ezzel a mérkőzéssel sok csapatnak önbizalmat adtunk a kezébe, így még nehezebb lesz. Vasárnap jön a Vasas/B, igen, megint egy „B” csapat. Nagyon remélem hogy tudunk tanulni a hibáinkból és végre megindulunk felfelé, mert a céljaink továbbra sem változtak május végére!
Kaposvári SI/B – Zsíros Akadémia Kőbánya/A 104-103 (24-22; 25-25; 17-29; 27-17; 11-10) hu.
Pelle P. 32/6; Eszenyi P. 23; Boronyai D. 13/3; Kovács Z. 13; Csermely V. 10/3; Horváth B. 8; Dobos L. 4