U12 FIÚK – NEM TÖRTÉNT SEMMI MEGLEPŐ

(Kiváló Kölykök Kupája)

A KKK utolsó fordulójában léptünk pályára Jászberényben. A Szolnok ellen kezdtük meg a napot. Ez az a Szolnok, akitől decemberben egy méretes verést kaptunk, ugyanis 30 ponttal gázoltak el minket. Akkor teljes csapattal voltunk, most Kornél hiányzott. De ugye az a csapat, aki pályán van. Kornél helyett Áron került be a csapatba, így Bandival már két gödöllői „idegenlégiósunk” volt.

Az öltözőben meccs előtt megbeszéltük mire számíthatunk, mi a siker kulcsa és mit kell tenni, hogy sikeresek legyünk. Ezt mindig elmondom, aztán jön a meccs… Most viszont már az első 2 percben felhúztam a szemöldökömet, hogy ez most nem olyan, mint lenni szokott, ez most olyan, amit az edzéseink alapján elvárható. Én nem is tudom, talán egyszer kellett az egész meccsen felpattannom, plusz az időkérések, ugyanis a srácok érett, fegyelmezett, klasszis játékot mutattak be. Nem nagyon találtam rajtuk fogást. Nem rohantunk ész nélkül, csapatban támadtunk, csapatban védekeztünk, voltak jó passzaink, járt a labda, türelmesek voltunk, minden ott volt, ahol lennie kellett. Azért ellenfelünk nagyon jó csapat, de mégsem találtak fogást rajtunk. Nem játszottak jól, de ugye mindenki úgy játszik, ahogy hagyják. A második félidőben mi továbbra is váltott ötössel játszottunk, ők meg a legjobbjaikkal és mégsem tudtak közelebb jönni.

Én nagyon remélem, hogy a srácok ebből kicsit tudnak meríteni és megértik, hogy sokkal többre képesek, mint amit az eredményeink mutatnak. Most kiemelhetném, hogy a 14 pontos Sebi és a 10 pontos Bandi milyen sokat tett hozzá, mert így volt, de a nulla pontos Zéti, a szintén nulla pontos Áron, de a 2 pontos Dave teljesítménye nélkül aligha nyertünk volna. Emiatt nem mindig csak a dobott pontok számítanak, hanem a védekezés, a helyezkedés, egymás helyzetbe hozása. Mindig volt, valaki, aki előhúzott valamit a kalapból. Egyszer Csubi, egyszer Fegyó, aztán Peti csinált fontos 1:1-egyeket, Berci középtávoli dobásai nagyon kellettek. Márk most nem kapott sok lehetőséget, de például Boti és Dávid is jól teljesített.

Persze nagy volt az öröm az öltözőben. Én azért jeleztem, hogy egy kicsit sem voltam meglepve, ezt tudjuk. Én ezt szeretem, amikor az edző hátradől és a csapat játszik.

A második meccs előtt volt egy hosszabb pihenő. A miskolciakkal már találkoztunk, tudtuk, hogy kemény, szorosan védekező csapat. A magas faulthatár sem nekünk kedvezett és bár az első ötös megnyerte a magáét, sajnos a labdafelhozatallal voltak gondjaink és amikor emiatt elkezdtünk nem csapatban játszani, szétesni, akkor visszatértünk a régi rossz beidegződésekhez és törvényszerű volt, hogy elkalapálnak minket. Ennyi azért nincs a két csapat között, de megérdemelten nyertek fölényesen. A tanulságot a meccs közbeni időkérésnél levontuk: meg kell értenünk, hogy nem sírni, meg hisztizni kell, hogy az ellenfél így fog, meg úgy tol, hanem megérteni, hogy ez a jó védekezés, amit ők csinálnak, mi meg ezt nem értjük és igazságtalanságra gyanakszunk, holott azért nem tudunk vele mit kezdeni, mert edzésen becsapjuk magunkat és nem tesszük oda mindenünket egy-egy védő gyakorlatnál, legyen az egyéni, 1:1, vagy csoportfeladat.

A meccs után az öltözőben kicsit sokkoltam a srácokat, mert elmondtam, hogy elégedett vagyok velük. Néztek rám furcsán, ilyet még nem hallottak, de láthatóan értékesnek találták. Gratulálok a csapatnak, szép teljesítmény volt.

Szolnoki Sportcentrum – Kőbányai Darazsak 41-56 (13-20, 4-13, 12-11, 12-12)

Szabó 14/3; Csaba 10; Fegyveres 9; Csuba 6; Kárpáti 6; Bartha 4; Gönczi 3; Fodor 2; Brunner 2

MEAFC – Kőbányai Darazsak 70-44 (15-17, 20-4, 18-18, 17-5)

Szabó 17; Zsigmond 8; Koszoru-Keszi 5/3; Bartha 4; Fodor 2; Gönczi 2; Brunner 2; Kárpáti 2; Csaba 1; Fegyveres 1.