U12 FIÚK – NEM KEZDTÜK JÓL A BAJNOKSÁGOT

(U12 bajnokság)

Az U12 bajnokság egy nagy lépés a korosztályok között. Egyrészt már nagy palánkra játszunk, másrészt 5:5 ellen, harmadrészt itt már azért számít, hogy ki mekkora, ráadásul aki továbbra is csak szaladgál a pályán, mint kenguruban, az már nem lehet sikeres. Ezen a hétvégén két – reményeim szerint kijózanító – pofont kaptunk, de nem is az eredmény az, ami fejbe kólintott minket, hanem ahogy azt elértük, illetve nem értül el. Mintha még mindig a kenguru bajnokságban rohangálnánk, úgy játszottunk. Védekezésben sehol nem voltunk, támadásban pedig a büntető vonal fölött helyezkedtünk el rendszeresen. Ez a bajnokság nagyon erős. Van két kiemelkedő csapat, melyek közül az egyikkel most rögtön összekerültünk és van két olyan, akit ha odatesszük magukat, akár meg tudunk szorítani és vagyunk mi körülbelül három csapattal holtversenyben, akik talán odajuthatnak a 4 legjobb közé. A lebonyolítás miatt csak a legjobb 4 juthat be a döntőbe (tavaly mi és még három budapesti voltak ott), emiatt fontos lenne, hogy az első 3 fordulóban felépítsük a játékunkat.

Az első mérkőzés nem indult rosszul, volt labdaszerzésünk, indításunk, de valljuk be az ellenfél sokat hibázott, amit köszöntünk szépen. Szépen felépítettünk egy 7-8 pontos előnyt, amit aztán a félidő végén egyik pillanatról a másikra le is adtunk. Védekezésben nem jeleskedtünk és ennek köszönhetően egyetlen játékos dobta ellenfelünk pontjainak felét, ami meg is pecsételte a sorsunkat. A végén meg összeestünk, ráadásul Brunner Dave-et is elveszítettük sérülés miatt és bár hősiesen végigjátszotta a meccset (nem tudtunk cserélni), azért számított volna a végén a jó teljesítménye.

A második meccsen a Honvéd volt az ellenfelünk, akik úgy néztek ki, mint ahogy egy U12-es kosárlabda csapatnak ki kell néznie, ráadásul hiába voltak nagyok, a sebességük is rendben volt. Egyszerűen nem tudtuk felvenni velük a versenyt, ami leginkább annak köszönhető, hogy nem értettük meg, hogy talán a Kornélt és a Botit kivéve mindannyin kisebbek vagyunk az ellenfélnél, ennek ellenére cipeltük a labdát, mintha beleszámított volna az eredménybe. Annyit kellett tenniük, hogy kicsit nekünk felszültek, mi meg odaadtuk a labdát. Az, hogy többször nem tudtuk felhozni a labdát, egyenesen ciki volt. Szerintem az utóbbi 10 évben összesen nem vettek el labdát a mi csapatunktól amiatt, mert nem tudtuk időben felhozni. Az elrontott alapvonali és oldalvonali bedobásokról már nem is beszélek. A mi megoldásunk erre az volt, hogy elkezdtünk sírni, ami meg ugye nem célravezető és még nem olvastam olyan szakmai anyagot, amiben ez jó megoldásként szerepelt.

Tragédia nincs, dolgozni kell tovább és remélem a srácok is kijózanodtak egy kicsit, mert az arc és a magabiztosság az nagyon nagy volt az utóbbi napokban, ami nincs ellenemre, ha például az utóbbi a mérkőzésre is megmarad. Az esetek 80%-ában olyan hibákat vétettünk, ami miatt edzésen többször is szólunk, de ennek ellenére nem változtatnak a srácok, mondván majd így is sikerül, csak ugye az a fránya ellenfél nem hagyja.

Semmi gond, 2 hét múlva a KKK-n tudunk javítani, addig meg dolgozunk tovább.

Kőbányai Darazsak/A – Budafoki Bikák 55-61 (20-16, 11-11, 14-22, 10-12)

Kárpáti 10; Brunner 9; Fodor 8; Szegedi 8; Bartha 6; Attila 4; Pintér 4; Gönczi 2; Koszoru 2; Csuba 2

Bp. Honvéd – Kőbányai Darazsak/A 94-25 (24-12, 27-2, 20-5, 23-6)

Bartha 7; Csuba 5; Pintér 4; Szegedi 3; Fodor 3; Attila 2; Gönczi 1