U12 FIÚ – NAGYON MEGÉRTE ELJÖNNI

(🏀🐝NEMZETKÖZI TORNA OSTRAVÁBAN 🐝🏀)

Cseh, szlovén és litván ellenfelekkel vettük fel a versenyt a torna folyamán és mind kiváló szellemben játszottak, ezért is jöttünk ide. A hazai bajnokság szabályai nem igazán kedveznek a nemzetközi megmérettetéseknek, de hamar sikerült felvenni a ritmust és megérteni, hogy itt máshogy mennek a dolgok. Az első mérkőzés egy kicsit könnyebb volt, így ezzel az akklimatizációt is megoldottuk.

A szlovén Litija ellen már nehezebb dolgunk adódott, hiszen egy jó szerkezetű, harcos csapat volt, akik kívülről is veszélyesek voltak. Sok handoffal, eléfutással játszottak, viszont sokat is hibáztak. Mi is. Az 5. percig egész hihetetlen, de 0:0 volt az állás. Fokozatosan rázódtunk bele a mérkőzésbe és hát mondjuk ki: Csató Dani megríkatta őket, nehezen viselték a dominanciát. A többiek is küzdöttek becsülettel és az első ötös is megnyerte a negyedét. Látszott, hogy nagyon elfáradtunk a meccs végére, mert bár 20 pont feletti volt a különbség, iszonyatosan nagy volt az iram és az ellenállás, nem számított mennyi az eredmény.

A harmadik meccsre át kellett sétálni, így nem sokat pihentünk és az iram itt is nagy volt. A csapat folyamatosan távolodott az ellenféltől és elég fölényesen sikerült a végén nyerni, jöhetett az elődöntő a litván Klaipedos ellen.

Tudtuk, hogy a litvánok teljesen más kosárlabdát játszanak már U12-ben is, illetve láttuk is őket pár percre, így nagyjából sejtettük mire számítsunk. Néhány dologra sajnos nem voltunk felkészülve. Aki ott volt, látta mi történt és jómagam nem fogok bírózni. Kiengedtük a kezünkből a meccset és hagytuk, hogy ellenfelünk éljen a lehetőséggel. Egy ponton sajnos úgy esett, hogy nagyon erős szembeszélben kellett helyt állnunk és a gyerekek ezt nagyon rosszul vették, mert az igazságérzetük rosszul viselte a „kulturális különbségeket” (nálunk nem szokás ilyen bántó módon szurkolni az ellenfél ellen és nem véletlenül nem azt írtam, hogy a csapatom mellett). A hosszabbításban nem tudtunk talpra állni, így buktuk az elődöntőt. Ennek ellenére nagy lehetőség ez is a tanulásra, legközelebb már nem lesz váratlan számunkra és sok olyan momentum volt, amit a javunkra fordíthatunk, ha jól kezelünk.

Bár az elődöntőt valamennyire feldolgoztuk, TCS Danit már az első negyed elején elvesztettük sérülés miatt. Teljesen szétestünk, így még egy jó meccset sem sikerült játszanunk. Sajnálom, mert jó lett volna egy küzdelmes befejezés.

Összességében – az utolsó meccset kivéve – nagyon elégedett vagyok a srácokkal mind a pályán, mind a pályán kívüli teljesítményükkel. Végig fegyelmezettek voltak és mint csapat is fejlődtünk, így örülök, hogy végül eljöttünk erre a tornára.

Zsíros Akadémia Kőbánya – Strabag Zlin 87-18

Auffenberg 2; Tenke 2; Proksz 6; Boda 12; Kis B.; Tóth-Cseri 20; Laskai 4; Kovács; Rácz 19; Kiss T. 4; Szabó; Csató 18

KK Litija – Zsíros Akadémia Kőbánya 41-64

Auffenberg 3; Tenke 2, Proksz 6; Tóth-Cseri 13; Laskai 2; Rácz 8; Kiss 4; Szabó 1; Csató 25

Zsíros Akadémia Kőbánya – Pointers Frydek Mistek 77-45

Auffenberg 5; Proksz 6; Boda 3; Tóth-Cseri 23; Laskai 4; Rácz 19; Kiss 3; Csató 12; Kovács 2

Zsíros Akadémia Kőbánya – Klaipedos 37-42

Proksz 1; Boda 2; Tóth-Cseri: 10; Laskai 2; Rácz 9; Csató 13

Zsíros Akadémia Kőbánya – NH OStrava 25-58

Tenke 2; Proksz 2; Boda 2; Tóth-Cseri 2; Kovács 2; Rácz 3; Szabó 2; Csató 10