U12 FIÚK – JOBBAK VOLTUNK, MINT TEGNAP…

(Kiváló Kölykök Kupája)

Akár a végső bajnoki címre is esélyes két csapat volt az ellenfelünk a KKK 2. fordulójában. Nem mi voltunk az esélyesek, ráadásul a Honvéd az első fordulóban irtózatosan elfenekelt minket. A mérkőzés előtt azt kértem a srácoktól, hogy a védekezésben, küzdésben, határozottságban lépjünk előre és legyünk sokkal magabiztosabbak támadásban. A legutóbbi jelszó volt a fő cél: sikernek vesszük, ha jobbak vagyunk, mint tegnap.

Az első meccs nem indult jól, mert Dávid rosszul lett és haza kellett utaznia. Ez azért nem jött jól. Az első negyed ötösét így meg kellett változtatni és sajnos rögtön bele is szaladtak egy nagy pofonba, nem sikerült jól teljesíteniük, megint rosszul kezdtek. A második ötös ezzel ellentétben hatalmasat ment: védekezésben és támadásban is nagyot játszottak, küzdöttek, tekertek. Jó volt nézni. Meg is nyerték a negyedet. A harmadik negyedben az első ötösünk is összeszedte magát és kiválóan teljesített, nagyon meg voltam velük elégedve, így összességében a mi szintünkön a mérkőzés jól sikerült.

Elég sokat kivett belőlünk a meccs, de muszáj volt összeszedni magunkat, ráadásul Sebi kapott egy nagyobb ütést, amit muszáj volt neki a 2. negyed kezdetéig kihevernie. Az NKA a tőlük megszokott arroganciával lépett pályára minden területen, láthatóan alábecsültek minket és az első ötös ezt nagyon jól kihasználta. Persze ment a bírózás, meg a „mit képzelünk”, de ennek ne üljünk fel, nagyot mentek a srácok és bebizonyították azt, amit mondjuk én tudtam, hogy az első ötös is képes nagy dolgokat véghez vinni. A második negyedben sem játszottunk alárendelt szerepet, a srácok megtettek mindent, de az ellenfél kicsit meglépett. A harmadik negyedben – tekintve hogy a bajnokság a serdülő szabályok szerint lehet cseréni – az ellenfél a legjobbnak tűnő ötösét tette fel és itt egy olyan letámadást kaptunk, amivel ritkán találkozunk – és ennek a védő térfeles verzióját egyelőre mi még csak tanulgatjuk -, melynek köszönhetően az első pár alkalommal a félpályát sem tudtunk átlépni. Szépen segítettek be és vették át az embereket – nem letámadó zóna volt! -, mi pedig továbbra is labdavezetéssel akartuk megoldani a labdaáthozatalt, ahelyett hogy kerestük volna a passzokat. Egyébként időkérés után ez rendeződött, így egy kicsit több lehetőségünk volt támadásban. Az utolsó negyed elég kosárszegény volt, de itt is jól teljesítettünk.

Összességében a két nagy vereség ellenére elégedett vagyok a csapattal, szépen lépegetünk előre mind egyénileg, mind csapat szinten. Remélem ez a lendület megmarad a következő fordulóban is.

Bp. Honvéd – Kőbányai Darazsak 74-41 (29-7, 12-16, 15-10, 18-8)

Szabó 14; Fegyveres 6; Szegedi 4; Koszoru-Keszi 4; Bartha 4; Kárpáti 4; Brunner 3; Attila 2

Kőbányai Darazsak – NKA Pécs 39-63 (15-17, 11-23, 5-17, 8-6)

Szabó 13; Brunner 9; Bartha 7; Kárpáti 4; Szegedi 2; Csuba 2; Fodor 2