DEMETER LEVI BEJELENTKEZETT

A nyáron Levi egy kalandra indult az Egyesült Államokba és már itt az ideje, hogy halljunk felőle egy kis beszámolót:

„A bajnokságban jelenleg 11-10-es nyereség-vereség aránnyal állunk, de ez rövidesen változni fog, mert a héten van még 2 meccsünk, meg jövő héten még kitudja mennyi. A szezon első felében játszottunk néhány nagyon erős csapat ellen, mint Caldwell Academy, vagy Greensboro Day School. Az előbbi csapatban volt egy játékos, akinek a Duke egyetem teljes ösztöndíjat ajánl, ami azért nem kis szó, illetve a másik csapatban pedig Cooper Flag öccse ellen mérhettem össze a tudásomat. Én a meccsek többségén a kezdő ötös tagja vagyok/voltam. Van egy-két kisebb változás a szabályokban is, például nincsen támadó idő, a hárompontos vonal minimálisan közelebb van. A szezon itt korábban ér véget, mint otthon, pontosabban február végén, de viszont júniusban lesz egy úgynevezett nyári liga, ahol szintén sok meccset fogunk játszani.

Azért a két szezon között sem fogunk unatkozni, mivel kosárlabda edzések mellet egy atlétika szezonra is be fogunk nevezni (pl. 100-400-800 méter, súlylökés, stb.), illetve a szezonra való felkészülést a kosárlabda edzések mellet még megfejeltük egy úgynevezett cross country szezonnal, ami 3.1 mérföld, azaz 5 km futást tartalmaz egyben földúton. Ebben a cross country szezonban csapatszinten a 3. helyen végeztünk az államban. Mondanom sem kell, nem ez volt a kedvenc elfoglaltságom mióta itt vagyok, de az tény hogy az állóképességünknek nagyon jót tett. Ami meg az alapozást illeti, nem volt edzőtábor, hanem iskolaidő alatt augusztusban és szeptemberben jellemzően majdnem minden nap 2 edzéssel alapoztunk, de volt hogy 3-mal, ha a futást külön számoljuk.

A szezon kicsit döcögősen indult, de mostanra már összeszoktunk. Amire nem számítottam, amikor ide jöttem, az az hogy én leszek a legmagasabb a csapatban, de szerencsére azon kívül, hogy zóna védekezés ellen általában én vagyok középen, ez máshogy nem befolyásolja a posztomat a csapatban. Az iskola és az iskolarendszer teljesen más mint otthon, például itt csupán 6 tantárgyat tanulok és én választhattam ki, hogy azok mik legyenek. Mivel magániskola, a tanárok jellemzően sokkal kedvesebbek és segítőkészebbek mint otthon. Ami nekem meglepő volt, hogy itt nem annyira számít az, hogy hányadik osztályba jársz, mivel nem az osztályod hanem a tudásod alapján tesznek be bizonyos órákra. Én 11. osztályos vagyok, ami furcsa lehet azt figyelembe véve, hogy tavaly 9-es voltam, de mivel túlkoros vagyok, ha tizedikbe jöttem volna és itt végezném a középiskolát, az utolsó évemben nem tudnék kosarazni, mivel 19 évnél idősebbek nem játszhatnak középiskolai kosárlabdát.

Az angol nyelvvel nem nagyon voltak nehézségeim az első hetemet leszámítva, akkor azért hozzá kellet szoknom, hogy nem mindig úgy beszélnek angolul ahogy az a tankönyvben le van írva. Szabadidőmet általában pihenéssel, tanulással, vagy a host familym által szervezett programmal töltöm. Például a „fogadó” anyukám saját gyerekének vannak fegyverei, és egyik délután csak elmentünk lőni az erdőbe. Ez itt teljesen legális, illetve sokkal olcsóbb is fegyvert vásárolni és még engedély sem kell hozzá. Ezen kívül alkalmanként megyünk nézni D2-es egyetemi meccset, mivel egy srác aki ugyan ennél a családnal volt, egy közeli egyetemre jár.

A srácoknak annyit üzennék, hogy követem a bajnokságot, szoktam nézni az eredményeket, illetve ha az időeltolódás nem gátolja meg, akkor a meccseket is. Van akivel rendszeresen beszélek, illetve van olyan is akivel csak alkalmanként, de ha bárki ír nekem akkor rövidesen válaszolni fogok😀. A srácoknak (junior csapat) fel a fejjel, láttam az előző csoport eléggé kilátástalannak tűnt, de ebben a csoportban bizonyosan az összes ellenfél verhető. Úgyhogy hajrá srácok, nyáron majd tali😎!”