U12 FIÚK – EGY EDZŐ MIÉRT ÖRÜL JOBBAN EGY VERESÉGNEK?

(U12 bajnokság)

A 2025-ös évet egy remek U12 fordulóval zártuk és az előjelek nem voltak túl jók – betegség, sérülések -, így kénytelenek voltunk 10 fővel lehozni a hétvégét. A MAFC korábban Jászberényben ránk vert egy negyvenest, a KLKS pedig tőlünk kapott egy harmincas zakót. Előbbi ellen bizonyítani szerettünk volna, az utóbbi esetben meg azért tudtuk, hogy ez a különbség nem reális, ráadásul mi dupláztunk, ami 10 fővel még nehezebb.

Sok edző úgy gondolkodik, hogy hát el kéne engedni ezt a meccset, meg sokat cserélni, hogy minél pihentebbek legyünk a másodikra, mert ezt úgysem tudjuk megnyerni. Na hát erről nálunk szó sincs. Egyrészt cserélni nem tudtunk, másrészt mi nyerni akarunk mindig, még a papíron nálunk sokkal jobb csapatok ellen is játszunk, de egyébként sem fordult meg senki fejében.

Azt kell mondanom, hogy a srácok a MAFC ellen ha nem is az eddigi legjobb teljesítményüket nyújtották, de most voltak a legösszeszedettebbek. Mindenki tudta a dolgát, mindenki küzdött-hajtott. Közel sem kaptunk annyi indítás kosarat, mint legutóbb, a felállt védelem elleni játékunk igazi csapatjáték volt és mindig volt valaki, aki előlépett és beletett valamit a közösbe akár támadásban, akár védekezésben. Én nagyon élveztem a mérkőzést, ráadásul végig meccsben voltunk és jó volt látni, hogy azért a túloldalon is volt egy kis izgatottság. Minden szempontból jó meccs volt, és örültem az eredménynek.

Ahogy vége volt a meccsnek már a következővel foglalkoztunk. Azt gondoltam, ha így játszunk, mint a MAFC ellen, akkor megint nagyon megverjük következő ellenfelünket. A srácoknak elmondtam, hogy ez egy teljesen más mérkőzés lesz és ne higgyék azt, hogy az előző összecsapásból bármi következik. Ennek a csapatnak is jóval magasabb volt a szerkezete, így a lepattanókra külön felhívtam a figyelmet.

Nos, az első perctől kezdve felmerült a kérdés: hol a csapatom? Árnyékai voltunk önmagunknak és ami az előző meccsen az erősségünk volt, az itt a gyengeségünk, ráadásul a játékvezetők is a mi szintünket hozták sok esetben: figyelmetlenség, inaktivitás és így tovább. Helyben vezetgettük a labdát, álltunk támadásban, mindenki egyedül akarta megoldani a helyzeteket, védekezésben pedig rendre elaludtunk és rosszul váltottunk. Ennek megfelelően végig szoros volt a mérkőzés és 3 perccel a vége előtt már 8 ponttal vezetett ellenfelünk. Ekkor kb. 40 másodperc alatt bevertünk 6 pontot zsinórban és felcsillant a remény, hogy még akár nyerhetünk is. Ellenfelünk időt kért, de nem tört meg a lendületünk, csak elszórtuk a labdákat. Itt akár meg is tudtunk volna ugrani, de maradt a hátrány. Ellenfelünk 12 másodperccel a vége előtt 4 büntetőt hibázott, így nem volt más hátra: szedjük le, adjuk Sebinek, aztán menjen. Sebi végigkígyózott az egész KLKS védelmen, majd valahogy két-három védő között feltette a labdát.

A kosár után nagy volt az öröm, de persze jómagam hű maradtam önmagamhoz és azért elmondtam, hogy egy meccsen nem csak 3 percet kell rendesen játszani és hogy az előző meccs mennyivel jobb volt. Aztán persze lehetett örülni is… 13-2-vel zártuk le a mérkőzést. Hol volt ez előtte?

Gratulálok a csapatnak, helyén volt a szívünk a végén, de a MAFC meccsen nyújtott teljesítménynek sokkal jobban örülök. Jó lenne ezt azokon a meccseken is hozni, amikor mi vagyunk az esélyesek…

Kőbányai Darazsak – MAFC 46-53 (9-17, 18-16, 7-12, 12-8)

Szabó 13; Kárpáti 8; Bartha 8; Brunner 5; Koszoru-Keszi 4; Szegedi 4; Fegyveres 3; Csuba 1

Kölökös Fiúk – Kőbányai Darazsak 51-52 (16-9, 13-16, 10-8, 12-19)

Szabó 25; Fegyveres 7; Szegedi 5; Kárpáti 4; Koszoru-Keszi 3; Pintér 2, Bartha 2; Attila 2; Brunner 2