KŐBÁNYAI DARAZSAK
ZSÍROS AKADÉMIA KŐBÁNYA
U16 FIÚK – LETTORSZÁGBAN IS TUDJÁK MÁR KIK AZOK A DARAZSAK
(EYBL)
Nagy nap volt a csapat életében ez a bizonyos csütörtök, hiszen átutaztuk fél Európát, hogy játszhassunk 4 szuper hasznos mérkőzést. Sajnos csapatunk két alapembere, Huba és Bendegúz betegség miatt nem tudott velünk tartani, viszont utolsó pillanatban Danit még sikerült beszervezni, így 11 játékossal és 3 edzővel nekiugrottunk a nagy kalandnak.
Nem sok időnk volt a nézelődésre, gyors hotel elfoglalás után a gyönyörű kosárlabda csarnok felé vettük az irányt, ahol a hazai csapat volt az ellenfél. Szerkezetre semmi extra, de ez nem jelent semmit. Kiváló bemelegítés után, nagyon jól elkaptuk a rajtot, volt önbizalom bőven, betaláltunk kintről és gyakorlatilag átrohantunk rajtuk. 13-8-as vezetésnél időt kértek, mert nem találták az ellenszer villámgyors lerohanásainkra. Sajnos innentől ebben a negyedben kaptunk egy szép kis leckét a kosárlabdából. Csak ebben a negyedben bevertek 8 triplát és teljesen megettek minket védekezésben. Félelmetes volt látni azt a magabiztosságot és pontosságot ahogyan a lett csapat játszotta ezt a játékot. Nagyon sok időre volt szükségünk, mire felvettük azt a ritmust, amivel eredményesek tudunk lenni ellenük és ez bizony sok energiát emésztett fel. Pozitívuma a meccsnek, hogy a végén is küzdöttünk ezért lett „csak” 17 közte. A hazaiak végig komolyan vették a mérkőzést (nem is lehet másképp), legjobb játékosai csak pillanatokra ültek le pihenni. Ezt azért is mondom, mert a nagy előny birtokában egyáltalán nem engedtek ki. Így értékkel bír az hogy ugyan az első negyed nagyon elment, de a másik hármat megnyertük 5 ponttal, különösen az utolsó tetszett amit 17-7-re hoztunk. A játékvezetés teljesen más volt mint azt otthon megszoktuk, de dupla annyi büntetőt dobhattunk (kihagytunk 18-at..) és több faultot is fújtak a hazaiakra, így azt gondolom nem szerencsés bármit is felróni nekik. Más világba csöppentünk, amit én már előre jeleztem, biztos volt aki el is hitte, de ez így más volt saját bőrön tapasztalva. Kiváló tapasztalat szerzés volt, alig várjuk a holnapi mérkőzést, ahol remélhetőleg egy pihentebb és keményebb csapatot fogunk látni.
Pénteki ellenfelünk egy olyan svéd csapat volt, akik szép nagyra nőttek, még nálunk is magasabbak voltak. Első pillanattól kezdve szépen hajtotta a két gárda egymást, az első negyed végén 2 ponttal vezettünk. Már ekkor látszott, hogy hatott a tegnapi fejmosás, útba igazítás, mert közel sem azzal a mentalitással dolgozott a csapat mint 15 órával korábban. A második etapban is fej-fej mellett haladt a mérkőzés, sajnos nem tudtunk előnyt kovácsolni abból amikor ellenfelünknél lényegesen gyengébb soruk volt pályán. 32-32-es döntetlennel mentünk el nagyszünetre. A pihenő jót tett a testnek és a fejeknek is, sokkal harcosabban és pontosabban kezdtünk kosárlabdázni aminek az lett az eredménye, hogy elkezdtünk előnyt építgetni. Volt olyan pillanat, amikor már 16 ponttal vezettünk. A védekezésünk nagyon összeállt, még az sem tudott minket kizökkenteni, hogy a két játékvezető össze-vissza fütyürészett. Ez sajnos megmaradt a végéig, csakis azért nem sérült meg senki, mert sokkal több eszünk volt, mint lényegesebb kevesebb IQ-val „megáldott” fehér mezeseknek. 27 másodperccel a vége előtt, 11 pontos előnynél időt kértem, hogy egy jó kis végjátékot tudjuk gyakorolni. Ellenfelünk megsértődött és bosszúból bevert 3 olyan faultot, hogy bármelyik megállta volna a helyét sportszerűtlennek is. Ehhez csak gratulálni tudunk nekik. Ettől függetlenül szuper mérkőzés volt, változtatott a társaság a játék minden elemén, jogos és megérdemelt győzelmet arattunk egy kiváló adottságú, képzett ellenféllel szemben.
Helyi idő szerint szombat 13.00 órakor harmadik mérkőzésünkön dobták fel a labdát. Ellenfelünk az izladi Afturelding volt, soraiban két hatalmas játékossal. Az szép az egészben, hogy sok labdavezetéssel dolgoznak, totál külső posztra képzik őket. Sokkal gyorsabban kosárlabdázott az ellenfél, mint azt az első két meccsen láttuk tőlük, így kicsit talán túl kényelmesre is vettük a figurát, sajnos hamar hátrányba kerültünk. Aztán azért felébredtünk és végre erő és lendület érkezett a padról, ez az amit mindig kérek. Ennek is köszönhetően 1 pontra visszakapaszkodtunk a negyed végére. A második negyedben rohamosan kezdett elromlani a letámadásunk, amit azonnal megbüntettek. Sőt, mivel támadásban is beindultak az egyénieskedések, így könnyű indításkosarakkal állva hagytak minket. A második negyedben minden fronton vereséget szenvedtünk, 15 pontos hátrányban igencsak fel kellett kötni a gatyát. Védekezést váltottunk, ami kezdetben ízlett ellenfelünknek, gyorsan kaptunk három távolit, de szerencsére mindre volt válaszunk. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a pár pontos dobástól ellenfelünk „vérszemet” kapott, elkezdtek hajigálni, amiből le tudtuk indítani őket. Sajnos szépen lassan rájöttek, hogy ha nem megy kintről akkor menni kell befelé, nem dobtak sok kosarat, de a lehetőségekhez képest tették ezt a számunkra legrosszabb pillanatokban. Utolsó 10 percre kicsit mindegy-mindegy alapon kifutottunk egy nagyon agresszív letámadásra, ami nagyon jól sült el. A gyerekek hatalmas energiákat tettek a játékban, nagyon magas hőfokon pörgött a védekezésünk, ettől teljesen megzavarodott az izlandi csapat. Rohamtempóban szereztük a labdákat és a kosarakat, így pillanatok alatt két esélyessé vált a mérkőzés. Az utolsó percben kétszer is eladtuk a labdát 3 pontos hátrányban, kihagytunk 2 ziccert, ami soknak tűnt. De! 11 másodperccel vége előtt megtették azt a szívességet, hogy gyors kosarat akartak dobni (minek?) így Kende kezében volt a hosszabbítás, ám sajnos ez a dobás most célt tévesztett. Őrült mérkőzést játszottunk, rettentően sajnálhatjuk azt a fránya második negyedet, mert ez igaz nagyon nehezen, de nyerhető mérkőzés volt. Búslakodni nincs okunk, küzdöttünk, csúsztunk-másztunk az utolsó pillanatig és meccset csináltunk ebből a látszatra eldőlt mérkőzésből. 3 pontos mínusznál ugyan csak játék a számokkal, de megint kimaradt 13 büntető, 22 tripla és kb 13-16 üres ziccer, ja és eladtunk 27 labdát. Ezekből elég csak lecsipegetni 1-1 dolgot, máris megvan a meccs. Jó lett volt behúzni, főleg így, de kiváló mérkőzés volt, pont ilyenek miatt jöttünk.
Vasárnap utolsó mérkőzésünket egy lett csapat ellen vívtuk meg, akik eddig hozzánk hasonlóan egy győzelmet szereztek. Nagyon jól kezdtünk, támadásban kiváló volt a ritmusunk, jó döntéseket hoztunk és kellően bátran cselekedtünk. Sajnos a pálya másik oldaláról már ugyanez nem volt elmondható, hibáinkat kegyetlenül megbüntették. Az első negyedben meg sem álltunk 29 pontig, de kaptunk is 23-at, így vékony vezetést tudtunk kiharcolni magunknak. A másodikban kicsit visszavett mind a két csapat a tűzerőből, így lényegesen kevesebb pont született. 45:41-es vezetésnél mehettünk pihenni. Az első félidő érdekessége volt, hogy a két játékvezető minden kontaktot faultnak ítélt (15-15 első 20 percben) ami egyáltalán nem volt jellemző ezen a tornán. A harmadik negyedre visszatért a „kosáreső” csak úgy potyogtak a kosarak, tette ezt úgy mind a két csapat, hogy védekezett becsülettel, de a kezek nem remegtek. Úgy mentünk bele az utolsó játékrészbe, hogy ha kevéssel is, de végig mi vezettünk. Sajnos nem tudtunk elhúzni és a 36. percben bekövetkezett az amitől tartottam, a lett csapat átvette a vezetést. Innentől mi szaladtunk utánuk, ami jól sikerült, folyamatosan egy dobásra voltunk tőlük. Az utolsó percben pár olyan hibát vétettünk ami egy ilyen meccsen egy ilyen ellenfél ellen nem fér bele, úgyhogy újabb drámai csatát vesztettünk. Reggel azt mondja valaki dobunk 90 pontot, elfogadom. Pláne a torna utolsó meccsén. Komoly hiba a részünkről, hogy (ugyan előrelépések történtek) sokszor az egyénieskedés elnyomja a csapatjátékot, illetve nem tudtuk kihasználni, hogy ellenfelünk egyik legjobbja már a 8. percben 4 faulttal játszott. Első félidei 0 pontjára beszórt a másodikban 22-t. Nálunk is többen termeltek szépen, Kende-Levi 20 fölött, Ádám 19.
Összességében nagyon elégedett vagyok a gyerekekkel, minden meccsen megfeszültünk és a tudásunk legjavát igyekeztünk adni. Minden meccsen mindenki kipróbálhatta magát és megízlelhette ezt az egészen már kosárlabdát. Mind a négy meccsen volt győzelmi esélyünk, ez nagyon fontos. Amúgy látva a másik 3 csapatot akikkel nem játszottunk, ők is közel vannak hozzánk, én még ilyen kiegyenlített tornánk szerintem sosem jártam. Nem volt veretlen és nyeretlen sem. A helyi szervezők Dobos Leventét választották a csapat legjobbjának, teljesen jogosan! De szorosan jöttek mögötte a többiek, Kende, Máté, Ádám és Dani is kimagaslót nyújtott.
Amikor nem kosaraztunk, akkor voltunk várost nézni illetve szombaton a városi wellnesst is meglátogattuk, ahol Máté nyerte a medence átfutó versenyt. Jó kis játék volt, bár ezt nem a helyiek mondták. A torna kiválóan szolgálta a felkészülésünket, minden pillanatát élveztük, szuper volt mindent. Köszönöm szépen két fiatal kollégám, Marci és Peti segítségét, szépen tették a dolgukat. Végül, de nem utolsó sorban ismét szeretném megköszönni a példátlan szülői támogatást, hogy bevállalták a nem mindennapi költségeket. Nélkülük nem jöhetett volna létre ez az életre szóló élmény gyerekeknek, edzőknek egyaránt. 4 fős szülői delegációnknak külön is jár a gratuláció!
Zsíros Akadémia Kőbánya – BVBS Valmiera (LAT) 66:83 (17:39; 13:15; 19:22; 17:7)
Ld.: Mezei M. 21; Halász K. 16/9; Zeisler Á. 12; Ruszkai D. 10; Fekete N. 3/3; Dobos L. 2; Grineusz P. 2; Tóth-Cseri D. -; Mazur K. -; Ilyés I. -; Mikics M. –
BS Fryshuset (SWE) – Zsíros Akadémia Kőbánya 60:71 (17:19; 15:13; 14:23; 14:16)
Ld.: Dobos L. 24; Halasz K. 16/9; Mezei M. 12; Ruszkai D. 8; Zeisler Á. 8; Fekete N. 3/3; Mazur K. -; Mikics M. -; Grineusz P. –
Afturelding (ISL) – Zsíros Akadémia Kőbánya 77:74 (20:19; 29:15; 19:18; 9:22)
Ld.: Halász K. 25/6; Mezei M. 11; Dobos L. 11; Ruszkai D. 11/3; Zeisler Á. 4; Tóth-Cseri D. 4; Fekete N. 3/3; Mazur K. 2; Ilyés I. 2; Mikics M. 1; Grineusz P. –
Zsíros Akadémia Kőbánya – Siguldas Sporta Skola (LAT) 90:94 (29:23; 16:18; 25:26; 20:27)
Ld: Dobos L. 26/3; Halász K. 21/9; Zeisler Á. 19/6; Mezei M. 14; Ruszkai D. 6; Grineusz P. 2; Fekete N. 1; Ilyés I. 1; Tóth Cseri D. -; Mazur K. -; Mikics M. –
