U12 FIÚK – ÉG ÉS FÖLD

(U12 bajnokság)

A bajnokság 4. fordulójára igazi hölgykoszorúba kerültünk, ami azt jelentette, hogy a házi rangadón kívül, vagyis a Kőbányai Darázslányok csapata mellett, a már általunk ismert Vasas Amazonok ellen léptünk pályára. A múltkori csatás lányok ellen mutatott játékból két hasznos és fejlődésünket elősegítő mérkőzésekre számítottam.

A Vasas ellen sikerült javítanunk a múltkor elszenvedett 24 pontos vereségen és bár a végén nem mi jöttünk ki győztesen, a mérkőzés végig nyitott maradt. Ezen a mérkőzésen látszott a fiúk játékán, hogy próbálták megcsinálni a héten és a szünetben gyakoroltakat. Hibák most is becsúsztak, de végre egy csapatként küzdöttünk. Mindkét ötös szépen dolgozott a pályán mindkét térfélen. A harmadik negyedben kicsit lankadt a figyelmünk, többen a szünetben ragadtak és ellenfelünk ezt kis is használta, így a mérkőzés során először nagyobb előnyt alakított ki. Fiatal ötösünk Fáczán Peti vezetésével még visszakapaszkodott, de ez sem volt elég a győzelemhez. Ezért a mérkőzésért jár a dicséret, mert jól is játszottunk és jó is volt nézni a mérkőzést, hiszen végre kosárlabdáztunk is. Fáczán Peti 27 pontos extrájának külön gratula!

Aztán jött (volna) a rangadó, ami végül nem lett az. A legtöbbször igaz az a mondás, hogy a fiúknak a lányok elleni mérkőzések nagyon ritkán hasznosak. Na, ez most fordítva volt. Amit ezen a mérkőzésen elkövettek a fiúk, arra elég nehéz magyarázatot találni. Nem a nagy arányú vereség miatt írom ezt – bár ennyi azért nincs a két csapat között -, hanem azért, mert néhányan ma nagyon távol kerültek a sportolói mentalitástól. Ne érje szó a ház elejét, nem mi voltunk az esélyesek, hiszen az U12-es darazsas lányok nem csak budapesti, hanem országos szinten is bombaerős csapat, aminek egyébként nagyon örülünk. Az egy dolog, hogy a centikben és a kilókban adódó hátrányunkat nem tudtuk kompenzálni, de hogy le is futottak minket és emellé még a kosárlabda minden szegmensében leiskoláztak minket, azt nem vártuk. Rengeteg olyan hibát követtünk el, amikre külön felhívtuk a csapat figyelmét. Ami az első mérkőzésen jól működött, vagyis a csapatként funkcionálás, azt felváltotta az egyénieskedés és a kapkodás, ráadásul ahogy fent említettem egy-egy hiba után ahelyett, hogy javítottunk volna, a hibázó játékosok kocogtak/sétáltak visszafelé. Ez egy sportolónál megengedhetetlen, főleg ezen a szinten. Nem beszélve arról, hogy semmilyen önkritikára nem voltunk nyitottak, mindenki más hibás volt: a lányok túl gyorsak, túl kemények, a játékvezetők igazságtalanok. Mi csak akkor szeretünk játszani, ha hagynak minket. Ez szerencsére az „U11 ötösünkre” nem vonatkozott és ők ha a 2. negyedért nem is, de az utolsóért mindenképpen dicsérhetők.

Természetesen nem történt tragédia. A híres Hemingway idézetet („A sport megtanít becsületesen győzni, vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.”) azért kiegészíteném azzal, hogy ha a gyerekek tudják, hogyan csináljanak valamit igazán jól és törekszenek is rá, máris örömüket lelik benne, hiszen ha valamit jól csinálsz, annak siker lesz a vége. Remélem ez a csapat nem olyan lesz, mint az egyszeri gamer, aki ha nem megy a játék, lejjebb állítja a nehézséget, hanem megugorjuk azt.

Kőbányai Darazsak – Vasas Amazonok 48–54 (5-8, 24-20, 6-15, 13-11)

FÁCZÁN 27, Herberth 5, Kurtán 3, Terdik 3, Szoó 2, Koszorú-Keszi 2, Petőházi 2, Poór 2, Harazin 1, Kovács-Sebestyén 1

Kőbányai Darázslányok – Kőbányai Darazsak 72–31 (20-5, 18-9, 25-6, 9-11)

Fáczán 9, Kurtán 5, Szoó 4, Petőhazi 4, Kovács-Sebestyén 3, Herberth 3, Harazin 2, Poór 1