U12 FIÚ – NEM A GYŐZELEM VOLT A LEGJOBB DOLOG, AMI A MECCSEN TÖRTÉNT

(U12 bajnokság)

Eléggé baljós előjelekkel indultunk neki a hétnek. Többen betegek már több napja és éppen hogy visszatértek a hét második felére, volt, aki sérüléssel, fájdalommal bajlódott és volt, aki pénteken lett maródi. A cél az volt, hogy biztosítsuk be a B csoportban való bentmaradást a Csata ellen, aztán a Honvéd meccsen meglátjuk mi lesz. A csatás lányok nem adták olcsón, sokáig szenvedtünk, kerestük önmagunkat, de voltak szakaszok, amikor nagyot mentünk és így a vége magabiztos győzelem lett. A Honvéd ellen Csató Danit térdfájdalom miatt nem szerettem volna játszatni, Anti pedig érezhetően gyengélkedett és az első meccs is elég volt neki, örültem, hogy azt végig bírta. A mérkőzés végig szoros volt, nem nagyon tudott egyik csapat sem ellépni a másiktól. Egész tetszetős és agresszív volt a védekezésünk és bár a szokásos hülyeségeinket is elkövettük, azért jól játszottunk és szívüket-lelküket beleadták a srácok. Nagyon jó volt látni, mert minden benne volt ebben a meccsben. Aztán a végén elkövettünk két óriási baromságot, melynek köszönhetően ellenfelünk 6 másodperccel a vége előtt 1 ponttal vezetett, pedig előtte nekünk állt a zászló. Kicsit el voltam keseredve, mert ezen a meccsen szerintem erőn felül teljesítettünk és megérdemeltük volna a győzelmet. 6 másodpercünk volt, hogy fordítsunk, Dani meg is indult, de kiment a labda. Kevesebb, mint 1 másodperccel a táblán kevesen gondolták, amit Dani: egyből ráküldte a labdát a kosárra és az palánkról belerobbant a gyűrűbe. Egy pontos győzelem, tombol a közönség, boldogok a gyerekek, minden szuper. Az edző is boldog, de nem emiatt. Nekem már nagyon kellett az, amit az első ötösben Csongi, Miska, Gege, Marci és Dávid műveltek. Miska elszántan támadta a gyűrűt, remek passzokat adott, Csongi repült minden lepattanóért. Néha az volt az érzésem, hogy a gyűrű fölött van. Gellért kicsit lassan indult be, de aztán nagyon komoly teljesítményt nyújtott, hiszen védekezésben is aktív volt, támadásban pedig bátran tört a gyűrűre. Marci száguldott és védekezett, Dávid a kosárra is veszélyes volt és védekezésben is sikerült jó teljesítményt nyújtania. Elképesztően boldog voltam ettől és az sem érdekelt volna, ha kikapunk. Nem véletlenül húztam össze őket a 3. negyed végén és köszöntem meg nekik a játékot. A negyedik negyedre a második ötösből végre mindenki meccsbe jött. Dani most is fáradhatatlan volt. Volt egy időszak, amikor túlpörgött és úgy éreztem baj van, de veszekedtünk egy jót és helyre állt a rend. Domi nagyon szépen fogta az ellenfél legjobbját, Remzi végre bátor volt és Tomi a 4. negyedre megérkezett a tornára, segítve minket lepattanóival. Áron ugyan sokat hibázott, de döntő pillanatban fontos labdát szerzett és a 2/2 palánkos büntetője is demoralizáló volt. Egy szó, mint száz: több szempontból is nagy győzelem volt és idén először végre én is elégedett voltam a srácokkal, mert a küzdés eddig hiányzott. Szép volt Fiúk!

Kőbányai Darazsak – Csata DSE 78-56 (19-15, 29-19, 17-8, 13-14)

Acsai 1; Auffenberg 3; Boda; Csató 9; Kovács 5; Laskai 3; Proksz 6; Rácz 11; Szabó 2; Tenke 1; Tóth-Cseri 23; Kiss

Bp. Honvéd – Kőbányai Darazsak 52-53 (9-12, 20-11, 8-12, 15-18)

Acsai 2; Auffenberg; Boda 9; Csató 1; Kiss; Kovács 9; Laskai 1; Proksz 6; Rácz 1; Szabó 2; Tenke 3; Tóth-Cseri 19