VÁLOGATOTT ÉLMÉNYEK

 

Írta: szerk.

A nyáron négy játékosunk, Vámos Ádám, Pafféri Péter, Hajdu Péter és Simonics Olivér is tagja lett a korosztályos nemzeti válogatottaknak. Utóbbi a Slovenia Ballon jeleskedett, ahol Európa legjobb válogatottjai vesznek részt, a többiek pedig a B divíziós EB-n és az arra való felkészülésen egész nyáron. A Kosárlabdázás Napja alkalmából kérdeztük őket tapasztalataikról, élményeikről.

 

 
 

Minden kosaras számára nagy dolog válogatottnak lenni és a klubnál ezt fontosnak is tartjuk. Mit tapasztaltál, miben volt más számodra a válogatott felkészülés, mint a klubodnál? Mi az ami pluszt adott és mi az, ami hiányzott?

Ádám: Úgy gondolom hogy a csarnok és a hotel közelsége nagy mennyiségben megkönnyítette a felkészülést és így például másra fel lehetett használni az utazás helyett eltöltött időt. Viszont ugyanez mégis hiányzott hogy két edzés között nem lehetett elmenni sehova és nem igazán lett volna idő sem rá mivel szerencsére a pihenésre nagy hangsúlyt fektettek. Minden esetre érdekes élmény volt ezt is megtapasztalni.

P. Péter: A válogatottal való felkészülés sok mindenben különleges volt. Természetesen nehéz volt kiszakadni a komfortzónámból, emiatt kicsit döcögősen indult. De ezután sikerült felvenni a ritmust, megtalálni az összhangot a csapattársakkal illetve a stábbal. Úgy gondolom, hogy ami igazán különbséget jelentett az a más játékrendszer, amihez nem volt könnyű alkalmazkodni, mint ahogy az újraosztott szerepekhez sem. Ezen a nagy létszámú edzői csapat javított, hiszen rengeteg tanácsot kaptunk, és valaki mindig figyelt ránk.

H. Péter: A felkészülés sokkal inkább a taktikáról szólt. Persze fizikálisan is készültünk, de nem annyit mint a klubnál egy edzőtáborban. Új volt számomra, hogy rengeteg videót néztünk ellenfeleinkről és magunkról is a felkészülés közben.

Olivér: A felkészülési időszakot nagyon rövidnek éreztem az alapjátékok megtanulásához és az összjáték kialakulásához, míg a klubomnál ezek megtanulására több hónapot áldozunk. Egy másik különbség, hogy intenzívebb koncentrációra volt szükségem, hogy lépést tartsak válogatott csapattársaimmal. Nagyobb magabiztosságot ad a későbbiekben is, hogy részt vehettem a korosztályos válogatott mérkőzésein és nem éreztem hiányát semminek.

Mennyire volt megterhelő fizikailag és lelkileg a felkészülés?

Ádám: Testileg csak az izomláz illetve a kisebb görcsök bukkantak fel a fáradás jeléül meg persze ha a folytonos álmosság annak ellenére hogy megpróbáltam megfelelő mennyiségben aludni, viszont engem lelkileg jobban leterhelt az edzőtábor valamiért, főként még az első pár hétben amikor még úgy gondoltam hogy itt bármi lehet és nem igazán éreztem magam olyan magabiztosnak, de szerencsére ez megnőtt a végére és már csak a sérülésem volt illetve hogy nem utazhattam el a kerettel ami megint megviselt.

P. Péter: Fizikailag nem volt túlzottan megterhelő, lelkileg annál inkább. A folyamatos készenlét, és persze a gondolat, hogy közben vészesen fogy az idő, és a nyárnak mindjárt vége, nos ez annál inkább.

H. Péter: A fizikai terhelés nem volt sokkal több mint a klubnál, de lelkileg nehéz volt, hiszen csak hétvégenként mehettünk haza, így alig töltöttünk időt a családunkkal, ami számomra elég megterhelő volt.

Olivér: A saját klubomnál is erős a felkészülési időszak, így nem éreztem sokkal megterhelőbbnek a válogatott tábort. Fizikálisan én a kisebbek közé tartoztam, így gyorsabbnak kellett lennem társaimnál, hogy versenyben maradhassak. Mivel engem egy sérült játékos helyett hívtak az utolsó pillanatban, ezért lelkileg nehéz volt kezelnem és elhinnem, hogy utazó keretbe is kerülhetek.

A felkészülési mérkőzéseken és a válogatott tornán mit tapasztaltál miben vagyunk jobbak, mint a külföldiek és miben kellene fejlődnünk, hogy felvegyük velük a versenyt?

Ádám: Kezdem a gyengeségünkkel hátha így jobban megragad majd. Úgy gondolom hogy a fejben lévő dolgokban nagyon sokat kell fejlődni, például agresszióban vagy akarásban mert sajnos nem érzem hogy hogy az országban annyira fontosnak éreznék ezt, vagy csak szimplán nem vagyunk így nevelve. Viszont szerintem fizikailag nem annyira állunk rosszul és technikailag is viszonylag fejlettek vagyunk és ezekkel van esélyünk versenyben maradni.

P. Péter: A felkészülési meccseken tapasztaltak alapján úgy gondolom, a külföldi csapatok elsősorban a fizikumuk kihasználásában járnak előrébb. A saját határaikat feszegetik, míg nálunk a harci szellem nem bontakozik ki annyira. Ez a védekezésben illetve a lepattanóért való küzdésben nyilvánul meg leginkább. Technikailag szerintem felvettük a versenyt még a legjobb csapatokkal is.

H. Péter: A kosárlabda technikai részében egyáltalán nem vagyunk elmaradva, inkább mentalitásban, azon belül a küzdésben, hajtásban vagyunk hátrányban a többi nemzethez képest. Fizikálisan se vagyunk elmaradva, volt ebből a szempontból jobb és rosszabb csapat is nálunk.

Olivér: Fizikálisan teljesen fel tudtuk venni a versenyt ellenfeleinkkel. Az egyik legnagyobb hátrányunk az volt, hogy nem mindenki hitte el igazán, hogy volt keresnivalónk ott. A másik legnagyobb hátrány az összeszokottság hiánya volt, míg mások majdnem egész nyáron együtt edzettek, nekünk csak egy-két hetünk volt. Előnyünknek mondanám, hogy sokkal összetartóbbak voltunk mind a pályán, mind pályán kívül jónéhány ellenfelünknél.

Mi volt a legjobb és a legrosszabb pillanatod? A csapattársaiddal milyen volt a kapcsolatod? Milyen volt a csapat hangulata?

Ádám: Az edzőmeccsek alatt nyújtott teljesítményemmel viszonylag meg vagyok elégedve, úgy gondolom megpróbáltam a csapatnak a legtöbbet nyújtani, de igazán jó illetve rossz pillanatot nem tudnék kiemelni, talán edzéseken amikor nem tudtam már megfelelően figyelni vagy edzővel volt összetűzetésem ezt lehetne nem olyan fényes pillanatnak nevezni. A felkészülés végére szerintem szinte mindenkivel ki tudtam alakítani egy "egészséges" kapcsolatot, és az egész csapat is összekovácsolódott szerencsére a nagy tornáig.

P. Péter: Legjobb pillanatom egyértelműen az, amikor az EB első meccsén megszólalt a magyar himnusz, és én ott lehettem a csapattal. Erre készültünk egész nyáron. Extra motivációt adott, hogy a hazánkat képviselhetjük. Legrosszabb pillanatom, amikor megsérültem, és tudatosult bennem, hogy a továbbiakban nem fogom tudni a pályán segíteni a csapatot. A csapattársaimmal úgy vélem könnyen összehangolódtunk. Sikerült maradandó élményeket szereznünk. Összességében jó hangulat kísérte végig a felkészülést és az EB- t is.

H. Péter: A legjobb pillanat, talán az volt, amikor először pályára léphettem az EB-n és amikor megszereztem első pontjaimat. Nagyon jó érzés volt. Csapattársaimmal jól kijöttem, nem adódott probléma. A csapat hangulata általában jó volt, de megesett, hogy rossz is. Utóbbi általában a vereségek után, de azt gyorsan kihevertük.

Olivér: A legrosszabb pillanatom akkor volt, mikor figyelmetlenségem miatt túl sok faultot gyűjtöttem az olaszok elleni meccsen, így kevesebb játéklehetőséget kaptam. Nehéz legjobb pillanatot mondani mert az egész másfél hét mondhatni egy felejthetetlen pillanat volt. Meglepetés volt, hogy behívtak majd az is hogy elmehettem a csapattal a tornára, végül, hogy meccsről meccsre egyre több lehetőséget kaptam. Szerencsére mindenkivel sikerült jó viszonyt kialakítanom és most is tartjuk a kapcsolatot. A csapat éles helyzetben nagyon fegyelmezett volt, de meccseken kívül felszabadult volt a hangulat.

Az idei évtől mit vársz, mit szeretnél elérni egyénileg és csapatban?

Ádám: Szerintem az esélyeink megvannak és szeretnék idén is hasonló szezont menetelni a csapattal mint tavaly, illetve még mindig sok munkát kell nekem is elvégeznem miután felépülök, de szerencsére áll körülöttem annyi olyan ember ami mindenben fog nekem segíteni és megadják nekem a lehetőséget hogy elérjem a céljaim.

P. Péter: Idén mindenképp szeretnék a nyolcas döntőbe jutni a csapattal, ott pedig mindent megtenni egy jó helyezésért. Különösebb egyéni célom a folyamatos fejlődésen kívül nincs, igyekszem teljes tudásommal segíteni a csapatom.

H. Péter: Országos döntőbe szeretnék jutni mindkét korosztályban, ahol játszani fogok. Egyénileg a legjobbak közé szeretnék tartozni a hazai és a nemzetközi megmérettetésekben is és készen állni a saját korosztályom válogatottjával a következő EB-re.

Olivér: Egyénileg szeretnék a klubomnál egy meghatározó játékos lenni és a korosztályos válogatottba ismét meghívást kapni. A csapattal szeretném, ha az A-döntőbe jutnánk és ott is minél jobban szerepelnénk.