DARAZSAK A FIBA CHALLENGEREN

 

Írta: szerk.

 

Augusztus 16-án vette kezdetét a FIBA Challenger U16-os torna a bulgáriai Szófiában. A csapat öt mérkőzést játszott a tornán és a döntőben a csoportban elszenvedett egyetlen vereségért vágtak vissza a grúzoknak. Egyesületünk saját nevelésű játékosa is tagja volt a tornagyőztes magyar válogatottnak. Simonics Olivért kérdeztük az elmúlt hét eseményeiről.

Milyen érzés egy európai torna győztesének lenni?

Nehéz megfogalmazni, de mindenképp felemelő érzés. Egyetlen egy dobáson múlt az utolsó meccsen, hogy még hosszabítást kell-e játszanunk, vagy sem. Végül kipattant a labda és én pár másodpercig még csak nem is fogtam fel, hogy ez mit jelent, csak azt láttam, hogy a többiek ugrálnak be a pályára, végül én is elkeztdem hát ugrálni. Aztán mikor észhez tértem, egyértelműen nagyon örültem és egy darabig hihetetlen is volt. Így utólag nagyon motiváló számomra. Sok erőt fog adni abban, hogy egyre jobb és jobb akarjak lenni. A torna alatt még több versenytársat láttam és tanulhattam tőlük, hogy miben fejlődhetnék.

Hogyan készültetek a tornára?

Három hetes edzőtáborunk volt Székesfehérváron az MKOSZ-csarnokban. Az első héten még 18-an kezdtük a felkészülést, és sokan úgy jöttek, hogy akár már egy hónapja nem is edzettek, így azon a héten az erőnlétünkre nagy hangsúlyt fektettünk. A hét végén történt egy keretszűkítés, miután csak 14-en mentünk el Szlovákiába edzőmérkőzéseket játszani a helyi nemzeti csapattal. A harmadik héten még két ember távozott az EB keretből és ott már csak főleg a csapat kémiájával foglalkoztunk.

Mennyire tudtatok az ellenfélekből felkészülni?

Az első meccsre a Ciprusiak ellen teljes homállyal mentünk neki, akkor láttuk őket először. Innentől már minden csapatnak volt legalabb már egy meccse, így egy délelőtti edzéssel és egy videózással keszültünk fel rájuk. Edzésen megnéztük, hogy a valóságban hogyan működnek a játékaik és ezt hogyan védjük. Videózáson pedig azt, hogy meccsszituációban hogyan csinálták. A jobb játékosaikat egyesével is megnéztük. A szlovákok ellen plusz segítséget jelentett a két edzőmeccsük ellenük.

A csoportbeli vereség után mi adott lendületet, hogy a döntőben le tudtátok győzni Grúziát?

A csoportbeli meccs miatt szerintem mindannyian dühösek voltunk, főleg magunkra. Úgy éreztük, hogy egy olyan csapattól kaptunk ki, akiket meg tudtunk volna verni. Mindenkit ez hajtott jobban az elődöntőn és a dőntön is, hogy bebízonyítsuk, hogy jobbak vagyunk náluk és visszavágjunk. Sokat segített persze emellett az is, hogy előző este egy hosszabításos mérkőzést nyertünk meg, míg ők elpuhultak, hiszen 20 ponttal nyertek az elődöntőben. Nem is beszélve arról, hogy ezen a mérkőzésen már a tét a kupa volt.

Hogy értékeled saját teljesítményedet?

Úgy érzem a meccsek túlnyomó részében hasznos voltam a csapat számára. Amennyi játékidőt kaptam, az is ezt igazolta vissza felém az edzőtől. Védekezésben sokszor volt buta faultom, de ennek ellenére legtöbbször a legjobb játekosok közül fogtam valakit. Támadásban és játékszervezésben jobban teljesítettem, mint hittem, de még abban is sokat kell fejlődnöm.

Volt-e valami érdekesség tornán?

Két dolgot tudok megemlíteni. Az egyik a labda. A három hét felkészülés alatt és az egész szezonban más labdával játszottunk: ez kisebb és nehezebb volt. Valószínűleg ez is hatással volt a rossz dobószázalékunkra. A másik érdekesség pedig az volt, amit nem lehetett látni képernyőn keresztül, hogy karanténban kellett tartózkodni mindegyik csapatnak egy hotelben, így valószínűleg volt olyan csapat, akikre ez a tenyező is kedvezőtlenül hatott.

Hogy látod a jövőt, mik a terveid?

Erre a kérdésre mindig is nehéz volt válaszolnom, hiszen még fiatal vagyok és nehezen látok bele a jövőmbe, bármi közbejöhet. A közeljövőben az egyéni céljaim, hogy minél többet fejlesszem a dobásomat és a többi hiányosságaimat. Emellett ugyanúgy szeretnék szerepelni a válogatott keretben is, akár az idősebbek között. Klubszinten fontos lenne a jó összhangot kialakítani, mert az idei szezonban még nem edzettem a csapatommal. Végül szeretnék a Darazsakkal a legjobb nyolc közé jutni.

Olivér, itthon sokan szurkoltunk nektek és büszkék vagyunk rád! Gratulálunk a teljsítményedhez és a győzelmetekhez és sok sikert kívánunk Neked a jövőben is!

Elnök úr - kérdezem Hajdu Pétert, aki csapatvezetőként vett részt a versengésen -, végigkísérte a tornát, milyen benyomásokat szerzett?

Előrebocsátom, hogy a srácok elképesztő munkát végeztek. Már akkor elkezdődött a felkészülés, amikor a pandémia engedte, gyakorlatilag egy évvel ezelőtt. A szakmai stáb több fordulóban nézte a korosztály tehetséges játékosait, míg végre kialakult az utazó társaság. Amikor lehetőségem volt, egy, vagy több napra én is velük voltam és láttam milyen komolyan és felelősségteljesen dolgoznak a játékosok. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen egy rendkívül összehangolt, fizikális és jól védekező csapat küzdötte végig úgy a tornát. Egy pillanatig sem kételkedtek abban, hogy nyerhetnek. Ezt még a grúzok elleni vereség sem törte meg, sőt, még eltökéltebbek lettek. Portugália ellen egy hallatlan izgalmas végjátékban harcolták ki a hosszabbítást, ahol aztán magabiztosan győztek. A döntő úgy indult, hogy már az elején eldöntik, hogy ki itt a bajnok, de a grúz játékosok összeszedték minden erejüket és végül egy ki-ki meccsen ismét a végjátékban biztosítottuk be a győzelmet. Ez is mutatja, hogy a srácok az utolsó pillanatig koncentráltak és fegyelmezettek voltak, nem engedtek ki, csak a mérkőzés végét jelentő sípszó után. Ezért dolgoztak egész évben!

Az elmúlt években ez a korosztály - kivéve a legutolsó ORV-t - nem nyert semmilyen tornát, a jövőben sikerekre készülhetünk?

Régóta mondom, hogy a 2003-2004-es években születettektől kezdve a TAO kedvező hatásai miatt nagyobb merítésből válogathatnak a klubok, így több tehetség kerül felszínre, akikkel kedvező feltételek mellett, jó körülmények között dolgozhatnak az edzők. Ráadásul már vannak államilag kiemelt akadémiáink, a szövetség által kiemelt akadémiáink, ahol minden feltétel adott. De visszatérve a Challengert nyert csapathoz: rendkívül jó volt a kémia a srácok és a stáb között. Berényi Sándor, Horváth Imre és Bosnyák Jácint szakmai felkészültsége kivételes, összhangjuk optimális volt. Takács Máté zrikálásai, humora biztosította a jó hangulatot, Debity Boglárka pedig minden apró sérülésre, mozzanatra reagált, rendkívül felkészült volt. Úgyhogy ez a siker záloga, kell egy jó stáb, tehetséges és elhivatott játékosok, akik keményen tudnak dolgozni. Kiket emelne ki a játékosok közül. Ez nem az én tisztem, szakmailag vannak erre elhivatottabbak. Azonban saját véleményem persze van. Szőke Bálint kivételes tehetség rendkívül jó adottságokkal, szerintem ha nem a döntő előtt kellett volna leadni a szavazatokat, ő lett volna az MVP is. Ha így folytatja, alázattal dolgozik és hisz az elvégzett munkában, nagy jövő előtt áll. Edző édesapja büszke lehet rá. Vezéregyéniség volt - és ez nem elfogultság - Simonics Olivér is, aki minden olyan feladatot megoldott, amit rábíztak, kulcsembereket kapcsolt ki és amikor szükség volt rá, kreatív megoldásokat mutatott be. Jó benyomást tett rám Hőgye Patrik és Árva-File Balázs is. De természetesen a többiek is kitettek magukért, jó eséllyel többükkel találkozhatunk majd 2023-ban a hazai rendezésű U19-es VB-n is.

A magyar válogatott mérkőzései:

  1. Magyarország – Ciprus 63-39
  2. Szlovákia – Magyarország 63-86
  3. Grúzia - Magyarország 61-51
  4. Portugália – Magyarország 54-63
  5. A döntő: Magyarország – Grúzia 75-72