Alelnöknek választotta elnökünket a BKSZ közgyűlése

 

Írta: szerk.

Hétfőn tartotta vezetőségválasztó küldött közgyűlését a Budapesti Kosárlabdázók Szövetsége. A küldöttek - többek között - alelnöknek megválasztották Hajdu Pétert, a KDSE elnökét, akivel ennek kapcsán beszélgettem.

- Először is gratulálok. Milyen volt a küldött-közgyűlés hangulata?

- Cziffra elnök úr azt mondta, hogy egy kicsit el van keseredve, mert az eredeti időpontban nem lehetett megtartani a küldött-közgyűlést határozatképtelenség miatt, az ismétlésnél 17 küldött jelent meg, akik egyhangúan szavaztak bizalmat nekem.

- Milyen feladatot fog ellátni alelnökként?

- Cziffra elnök úrral előzetesen azt beszéltük meg, hogy az országos szövetséggel kapcsolatos ügyek lesz a fő feladatom. Itt arról van szó, hogy az MKOSZ fővárosi szervezetét kell irányítani, de ugyanakkor a most új alapszabályt elfogadott és a Civil törvény alapján működő társadalmi szervezet munkáját is össze kell hangolni ezzel a tevékenységgel. Reményeim szerint Szalai Ferenc elnök úrral és Bodnár Péter főtitkár úrral jól fogunk együttműködni ebben az új felállásban. Kezdeményezni fogom a velük való találkozót, ahol megállapodhatunk a konkrét feladatok végzésével kapcsolatban az MKOSZ közgyűlésének és elnökségének határozatai alapján.

- Lesz-e a fővárosban újra minőségi kosárlabda?

- Ez egy visszatérő probléma, mert igazán a Budapesti Sólymok férfi, valamint az FTC női csapatának megszűnése óta nincs számottevő kosárlabda Budapesten. Pedig a majd kétmilliós városnak biztos lenne rá igénye. Ha a 12 ezres Körmenden több ezren kimennek egy-egy bajnoki mérkőzésre, akkor itt is bizonyára lenne igény a minőségi kosárlabdára. Visszatérve a kérdésre, akkor lehet, ha a fővárosi klubok összefognak és a Szövetség irányításával minden klubnak meglesz a feladata és az ehhez szükséges finanszírozás is rendelkezésre áll. Ezt csak így lehet. Az nem megoldás, hogy mindenki kizárólag a saját érdekei alapján működik, mert akkor a jelenlegi helyzetet konzerváljuk. Ha pl. csak a Darazsaknál maradunk, el kell dönteni, hogy milyen szerepet vállalna ebben: tömegesít, kizárólag utánpótlást nevel, minőségi utánpótlást nevel, élvonalbeli felnőtt csapatot indít. Egy együttműködésen belül ki kell ezeket a szerepeket osztani. Mondok konkrét példát. Tételezzük fel, hogy a fővárosban kijelölünk pl. férfi vonalon egy (vagy két) olyan klubot, mely kizárólag élvonalbeli és U23-as csapatokat működtet. Ezekhez hozzávesszük az akadémiákat, ahol meghatározzuk, hogy mi a dolguk azzal, hogy ezek „alá dolgozzanak”. Mindenkinek meg kell határozni a feladatát: tömegesítés, utánpótlás nevelés, minőségi utánpótlás nevelés. A Szövetség pedig csak azokat finanszírozza (mondjuk a TAO-n keresztül), akik ebben a programban részt vesznek. A „kicsik” pedig szerződjenek az akadémiákkal. Így mindenki megtalálhatja a helyét, szerepét, érdekeit a budapesti rendszerben. Biztos vagyok benne, hogy az összefogással és egy jó elképzeléssel 5 éven belül stabil, az európai középmezőnyben szereplő csapatot tudna felmutatni a főváros.

- Pár éve már volt hasonló kezdeményezés, az azonban elhalt…

- Igen, valóban. Az Iharos Sándor Sport Közalapítvány 2002-2006 között meghirdetett sport-ágfejlesztési programjai során a Darazsak-Bp. Honvéd-BLF együttműködést finanszírozta. Ebben az időszakban számtalan tehetség – köztük Hanga Ádám – kosarazott a három egyesületben. Sajnos az együttműködés kívánt eredménye nem jött létre, a közös akarat nem volt elég ahhoz, hogy ezeket a tehetséges kosarasokat fővárosi szinten együtt tartsuk, végül vidéki klu-bokba igazoltak. 2006-tól pedig a Főváros vezetése a Sport Ügyosztály aszisztálásával meg-szüntette az alapítvány működését, amit ma is óriási hibának és felelőtlenségnek tartok. Ennek hatására több sportág utánpótlás-fejlesztési programja állt le és semmisült meg. Képzeljük csak el, ha egyszer csak megszünnének a TAO források. Nos, kicsiben ezt élték át a programban résztvevő egyesületek.

- Elég a Szövetség és a klubok akarata?

- Természetesen nem. Az együttműködésben részt kell vennie mind a fővárosi, mind pedig a kerületi önkormányzatoknak, valamint azoknak a partnereknek, akik érzelmileg kötődnek, vagy üzleti lehetőséget látnak a sportágban. No meg rengeteget kell dolgozni. Az elmúlt években sok szép példát láttunk arra, hogy milyen ereje van az összefogásnak. Itt az ideje, hogy ez létrejöjjön a fővárosi kosárlabda érdekében is!